The first mentions of the so-called „ancestral factor“ or the possible influence of our ancestors on our current life can be found in Sigmund Freud (Totem & Taboo, 1913, Mourning & Melancholia, 1915). Another psychoanalyst – Carl Gustav Jung – also addressed this topic. He uses the term collective unconscious in this context. And then, in the 2nd half of the 20th century, we already have other names – Iván Böszözményi-Nagy, Nicolas Abraham and Maria Töröková, Haydée Faimbergová, Anne Ancelin Schützenbergerová and of course Bert Hellinger. In our region, it was psychologist and psychoanalyst Helena Klímová, religionist and psychologist Jana Tóthová, author of the publication entitled Introduction to Transgenerational Family Psychology (Portál, 2011), Michaela Hapalová, Monika Vrzulová, T. Sabová, a pair of psychotherapists from Liberec – L. Trapková, V. Chvála, Daniela Vizinová, Marek Preiss.

Prvé zmienky o tzv. „faktore predkov“ resp. o možnom vlive našich predkov na náš súčasný život môžeme nájsť už u Sigmunda Freuda (Totem & tabu, 1913, Mourning & Melancholia,1915). Tejto téme sa venoval aj ďalší psychoanalytik – Carl Gustav Jung. Ten v takomto kontexte používa termín kolektívne nevedomie. A potom, v. 2. polovici 20. storočia už tu máme aj ďalšie mená – Iván Böszözményi-Nagy, Nicolas Abraham a Maria Töröková, Haydée Faimbergová, Anne Ancelin Schützenbergerová a iste aj Bert Hellinger. V našich končinách to bola psycholóžka a psychoanalytička Helena Klímová, religionistka a psycholóžka Jana Tóthová, autorka publikácie s názvom Úvod do transgenerační psychologie rodiny (Portál,2011), Michaela Hapalová, Monika Vrzulová, T. Sabová, dvojica psychoterapeutov z Liberca – L. Trapková, V. Chvála, Daniela Vizinová, Marek Preiss.

Az ún. „ősi tényező“ vagy Őseink lehetséges befolyását jelenlegi életünkre első említései Sigmund Freudnál (Totem & Taboo, 1913, Mourning & Melancholia, 1915). Egy másik pszichoanalitikus – Carl Gustav Jung – is foglalkozott ezzel a témával. Ebben az összefüggésben a kollektív tudattalan kifejezést használja. És akkor, a 20. század második felében már más neveink is vannak – Böszözményi-Nagy Iván, Nicolas Abraham és Maria Töröková, Haydée Faimbergová, Anne Ancelin Schützenbergerová és persze Bert Hellinger. Régiónkban Helena Klímová pszichológus és pszichoanalitikus, Jana Tóthová vallástudós-pszichológus, a Bevezetés a transzgenerációs családpszichológiába című kiadvány szerzője (Portál, 2011), Michaela Hapalová, Monika Vrzulová, T. Daniel Sabová, a pszichoterapeuták párja Chvála, Libereci Chvála V. a Trazin Liberkola, L. Preiss,

However, the authors mentioned above primarily deal with issues of transgenerational transmission of conflicts and traumas. But if negative experiences are passed down through generations, why couldn’t positive feelings accumulate or emerge in people in this way, such as love for home (a sense of security) or a sense of belonging (homeland)? So how is that?

Uvedené autorky a autori sa však zaoberajú predovšetkým otázkami transgeneračného prenosu konflitov a traumat. Ale ak sa generáciami prenášajú negatívne zážitky a skúsenosti prečo by sa takýmto spôsobom nemohli v ľuďoch kumulovať, alebo objavovať aj poztívne pocity akými by mohli byť aj láska k domov (pocit bezpečia) alebo pocit súnaležitosti (domovina)? Tak ako to je?

A fent említett szerzők azonban elsősorban a konfliktusok és traumák generációkon átívelő átvitelének kérdéseivel foglalkoznak. De ha a negatív élmények generációkon át öröklődnek, miért ne halmozódhatnának fel így az emberekben, vagy pozitív érzések is felbukkanhatnak, mint például az otthon iránti szeretet (biztonságérzet) vagy az összetartozás érzése (haza)? Szóval hogy is van ez?

And if we then accept that in today’s globalized world with high mobility, it is precisely transmissions – transgenerational and transnational – that could be the basis for a deeper understanding of our interconnectedness with other people. In such a context as the Swiss historian Daniele Ganser, who often uses the term „human family“ (MenschheitsFamilie) in his lectures and texts, speaks about it. But he is not the only one and recently there have been an increasing number of people who subscribe to this concept.

A ak potom pripustíme, že v súčasnom globalizovanom svete s vysokou mobilitou by práve prenosy – transgeneračné a transnacionálne – mohli byť základom hlbšieho porozumenia nášho vzájomného prepojenia s inými ľuďmi. V takom kontexte ako o tom hovorí aj švajčiarsky historik Daniele Ganser, ktorý vo svojich prednáškach a textoch často používa výraz „ľudská rodina“ (MenschheitsFamilie). Ale nie je to iba on a v poslednom čase sa množia ľudia, hlásiaci sa k tomuto pojmu.

És ha bevalljuk, hogy a mai globalizált, nagy mobilitású világban éppen a transzmissziók – transzgenerációs és transznacionális – képezhetik az alapját a más emberekkel való kapcsolatunk mélyebb megértésének. Olyan kontextusban, mint Daniele Ganser svájci történész, aki előadásaiban és szövegeiben gyakran használja az „emberi család“ (MenschheitsFamilie) kifejezést, szintén erről beszél. De nem csak ő, és az utóbbi időben egyre többen magáévá teszik ezt a koncepciót.

Understanding other people, their differences and their uniqueness also leads through understanding our path, our home and our homeland. Of course, it is not always easy and we often find conflicts and traumas here. But also joy, nobility and the ability to empathize with other people’s situations. And that is how our sense of belonging and responsibility for the fates of other people around us is born.

Pochopenie druhých ľudí, ich odlišnosti a ich svojrázu vedie aj cez pochopenia našej cesty, nášho domova a našej domoviny. Tá samozrejme nebýva vždy jednoduchá a často tu nachádzame aj konfliky a traumy. Ale aj radosť, vznešenosť a schopnosť vcítenia sa do situáciu iných ľudí. A tak nejak sa rodí aj naša súnaležitosť a zodpovednosť za osudy iných ľudí z nášho okolia.

Más emberek, különbségeik és egyediségük megértése utunk, otthonunk és szülőföldünk megértéséhez is vezet. Persze ez nem mindig könnyű, és gyakran találunk itt konfliktusokat, traumákat. De az öröm, a nemesség és a mások helyzetébe való beleélés képessége is. És így születik meg az összetartozás érzése és a felelősségünk a körülöttünk lévő többi ember sorsáért.