There is a general consensus that the country of origin of the name Beňo/Benyo is the former Kingdom of Hungary. Written Slovak did not exist at that time, and therefore its written form was Benyo. The origin of the name or surname itself is then derived from the first names Benjamín and Benedikt or the Slovene version Beňadik. (From the Hebrew name בִּנְיָמִין (Binyamin) meaning „son of the south“ or „son of the right hand“, from the roots בֵּן (ben) meaning „son“ and יָמִין (yamin) meaning „right hand, south“. Benjamin in the Old Testament was the twelfth and youngest son of Jacob and the founder of one of the southern tribes of the Hebrews. He was originally named בֶּן־אוֹנִי (Ben-ʾoni) meaning „son of my sorrow“ by his mother Rachel, who died shortly after childbirth, but it was later changed by his father (see Genesis 35:18). Beňadik is a male given name. It is the Slovak form of the Latin name Benedict, which originated from the word benedictus „blessed, blessed“.)

Existuje všeobecný konsenzus nad tým, že zemou pôvodu mena Beňo/Benyo je vtedajšie Uhorsko. Spisovná slovenčina v tom čase neexistovala a preto bola jeho písomná podoba Benyo. Samotný pôvod mena resp. priezviska je potom odvodzovaný od krstných mien Benjamín a Benedikt resp. poslovenčeného Beňadik. (Z hebrejského mena בִּנְיָמִין (Binyamin) znamená „syn juhu“ alebo „syn pravej ruky“, z koreňov בֵּן (ben) znamená „syn“ a יָמִין (yamin) znamená „pravá ruka, juh“. Benjamin v Starom zákone bol dvanástym a najmladším synom Jakoba a zakladateľom jedného z južných kmeňov Hebrejov. Pôvodne dostal meno בֶּן־אוֹנִי (Ben-ʾoni), čo znamená „syn môjho zármutku“, od svojej matky Ráchel, ktorá zomrela krátko po pôrode, no neskôr to jeho otec zmenil (pozri Genesis 35:18). Beňadik je mužské krstné meno. Je to slovenská podoba latinského mena Benedikt, ktoré vzniklo zo slova benedictus „požehnaný, blahoslavený“.

Általános konszenzus van abban, hogy a Beňo/Benyo név származási országa az akkori Magyarország. Írott szlovák akkor még nem létezett, ezért írott formája Benyo volt. A név eredete vagy a vezetéknév a Benjamin és Benedict keresztnévből származik. a szlovák Beňadik. (A héber בִּנְיָמִין (Binyamin) névből származik, jelentése „dél fia” vagy „jobb kéz fia”, a בֵּן (ben) jelentése „fiú”, a יָמִין (yamin) pedig „jobb kéz, dél”. Benjámin az Ószövetségben Jákob tizenkettedik és legfiatalabb fia volt, és a héberek egyik déli törzsének alapítója. Eredetileg בֶּן־אוֹנִי-nek (Ben-ʾoni) nevezte el, ami azt jelenti, hogy „bánatom fia” anyjától, Ráheltől, aki röviddel a szülés után meghalt, de később apja megváltoztatta (lásd 1Mózes 35:18). A Beňadik férfi keresztnév. Ez a latin Benedict név szlovák alakja, amely a benedictus „áldott, áldott” szóból ered.

In Northern Slovakia, near the town of Bytča, both of these elements were then combined in one location in the settlement of Beňov. It was named after one of the brothers (Bejamín and Urban), who received a gift of territory on both banks of the Váh River from the Hungarian king Sigismund (1423). It was a reward for their merits in the battle against the Turks near Nikopol in 1396. Thus, the settlement of Beňov was established on the right bank of the Váh River and the settlement of Urbanov on the left.

Na Severnom Slovensku, neďaleko mestečka Bytča, sa potom v jednej lokalite, obidva tieto prvky spojili v osade Beňov. Tá svoje meno dostala po jednom z bratov (Bejamín a Urban), ktorí dostali darom územie na oboch brehoch rieky Váh od uhorského kráľa Žigmunda(1423). Bola to odmena za ich zásluhy v bitke proti Turkom pri Nikopole v roku 1396. Tak vznikla potom na pravom brehu Váhu osada Beňov a na ľavom osada Urbanov.

Észak-Szlovákiában, Bytča város közelében mindkét elem ekkor egy helyen, Beňov településen állt össze. Nevét az egyik testvérről (Bejamín és Urbán) kapta, akik Zsigmond magyar királytól (1423) kaptak ajándékot a Vág mindkét partján. Az 1396-os Nikopol melletti török ​​elleni harcban szerzett érdemeik jutalma volt. Így a Vág jobb partján Beňov, bal oldalon pedig Urbanov település jött létre.

The descendants of Benjamin and Urban lived together for a while and their family or families jointly owned both villages and also managed the property together. But they were called „Beňo“, or „Urban“, according to the settlement they came from. However, their families grew and of course also „separated and became independent“ in each lineage.

Potomkovia Benjamína a Urbana žili istý čas spoločne a ich rodina či rodiny spoločne vlastnili obe obce a aj majetok spravovali spoločne. Ale volali sa „Beňo“, alebo „Urban“, podľa osady, z ktorej pochádzali. Ich rodiny sa však rozrastali a samozrejme aj „osamostaňovali a separovali“ v každej rodovej línii.

Benjamin és Urbán leszármazottai egy ideig együtt éltek, családjuk vagy családjaik közösen birtokolták mindkét falut és közösen kezelték az ingatlant. De „Beňo“-nak vagy „városinak“ hívták őket, attól függően, hogy melyik településről származtak. Családjaik azonban nőttek, és természetesen „függetlenné és elváltakká váltak” minden származásban.

But the royal gift in the form of territory was probably also connected with the acceptance into the nobility. And this could also be the beginnings of the Beňovský family, who have been mentioned in written records for some time as „Benoywszký de Benyó et Urbanó“. But they have long since lived not only in Beňov, but also elsewhere – and not only in Hungary. Colonel Sámuel Beňovský can be found in the town of Vrbové. And there in 1741 his son – the most famous Slovak adventurer – Count Móric Beňovský ((Count Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost Benyowszký de Benyó et Urbanó) was born.

Ale s kráľovským darom v podobe územia súviselo pravdepodobne aj prijatie do šľachtického stavu. A to by mohli byť aj počiatky rodu Beňovských, ktorí sa od istého času v písomných záznamoch uvádzajjú ako „Benoywszký de Benyó et Urbanó“. Ale to už dávno nežijú iba v Beňove, ale aj inde – a nielen v Uhrách. Plukovníka Sámuela Beňovského nachádzame v mestečku Vrbové. A tam sa v roku 1741 narodil aj jeho syn – najslávnejší slovenský dobrodruh – gróf Móric Beňovský (Count Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost Benyowszký de Benyó et Urbanó).

De a királyi területajándék valószínűleg a nemességbe való felvételhez is társult. És ez lehet a Beňovský család eredete is, akiket az írásos emlékek egy ideje „Benoywszký de Benyó et Urbanó“ néven emlegetnek. De már nem csak Beňovban élnek, hanem máshol is – és nem csak Magyarországon. Sámuel Beňovský ezredest Vrbové városában találják. És ott született 1741-ben fia – a leghíresebb szlovák kalandor – gróf Beňovský Móric (Count Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost Benyowszký de Benyó et Urbanó)

I know from my grandfather that our ancestors set out for the Lower Land from Zvolenská Slatina or its surroundings. This is also consistent with the information I read on the website of the Slatinka Civic Association, that the village of Slatinka near Zvolen was founded by two fishermen – Beňo and Necpal. But how did the Beňovci get to Zvolen? Perhaps – as Prof. Anna Divičanová from Budapest thinks – they were fleeing from Orava and its surroundings from the harsh conditions and consequences of peasant uprisings in the 17th century…

Od svôjho starého otca viem, že naši predkovia sa vydali na Dolnú zem zo Zvolenskej Slatine príp. jej okolia. Tomu zodpovedá aj informácia, ktorú som sa dočítal na webovej stránke Občianskeho združenia Slatinka, že obec Slatinku neďaleko Zvolena založili dvaja rybári – Beňo a Necpal. Ale ako sa dostali Beňovci až ku Zvolenu? Možno – ako si to myslí prof. Anna Divičanová z Budapešti – utekali z Oravy a jej okolia pred tvrdými podmienkami a následkami sedliackých povstaní v 17. storočí…

Nagyapámtól tudom, hogy őseink a Zólyom-Szlatinából ill. a környezetét. Ez összhangban van azzal az információval is, amit a Slatinka Polgári Társulás honlapján olvastam, miszerint a Zólyom melletti Slatinka falut két halász alapította – Beňo és Necpal. De hogyan került a Beň család Zólyomba? Talán – ahogy prof. gondolja. Anna Divičanová Budapestről – Árváról és környékéről menekültek a 17. századi parasztlázadások zord körülményei és következményei elől…

Whether it was so or not, a certain degree and kind of „rebellion“ can – at least in my opinion – be found in many „Beňovci“. And also with the desire or courage to „set out on a journey“. After all, how else could one explain their decision to leave their home and go to the Low Countries at the beginning of the 18th century. Or their participation in the so-called. Exchange of residents and return to Slovakia in the years 1946-48.

Či už to tak bolo, alebo nie, určitá miera a druh „odbojnosti“ sa – aspoň podľa môjho názoru – môžeme stretnúť u mnohých „Beňovcov“. A tak isto aj s chuťou či odvahou „vydať sa na cestu“. Veď ako inak by sa dalo vysvetliť ich rozhodnutie opustiť svoj domov a odísť začiatkom 18. storočia na Dolnú zem. Alebo ich účasť pri tzv. Výmene obyvateľov a návrat na Slovensko v rokoch 1946-48.

Akár így volt, akár nem, egy bizonyos fokú és fajta „lázadás“ – legalábbis szerintem – sok „Beňovci“ között megtalálható. És ugyanez vonatkozik a vágyra vagy a bátorságra, hogy „utazásra induljunk”. Hiszen mi mással magyarázható a 18. század eleji döntésük, hogy elhagyják otthonukat és Németalföldre mennek. Vagy részvételük az úgynevezett népességcserében és visszatérésük Szlovákiába 1946-48-ban.